Névtelen Hősök...

Hali mindenki :)
A mai napon elmentünk a Névtelen Hősök ünnepére, amit a Nógrád megyei Megyeházában rendeztek. Ez a rendezvény a véradókról szólt, akiknek a Vöröskereszt egy ünnep keretében szerette volna megköszönni a segítségüket. Én nagyon meglepődtem, amikor szólították azt az embert, aki a legtöbbször adott eddig vért, szám szerint 288-szor. No de térjünk rá, hogy mi mit is kerestünk egy ilyen rendezvényen. Ha emlékeztek a 3. fordulóban mi találkoztunk Helén nénivel, aki elhívott minket erre az eseményre, hogy segítsünk nekik és, hogy megajándékozzanak minket is egy ebéddel. :) Mint később kiderült, a média is jelen lesz ezen az eseményen, így hát még pont kapóra is jött ez számunkra, de sajnos a média nem tudott eljönni. EGYIK SE... Ez, ahogy láttam eléggé rosszul esett mindenkinek a csapatból, mivel ezzel egy kicsit nehéz helyzetbe kerültünk, de nem csüggedünk van még 3 napunk. Szurkoljatok hogy meglegyen és bekerülhessünk a top 5-be :)

Anyaotthon

Sziasztok. Ma voltunk egy úgynevezett "anyaotthon"-ban. Gyerekekkel játszottunk. Leti rajzolt velük, Lili társasozott, a fiúk a csocsó asztalt próbálták felállítani, én pedig beszélgettem a gyerekekkel, és játszottam velük. Nagyon aranyos gyerekek, és bár hátrányosabb helyzetben vannak tőlünk, egyáltalán nem az látszik rajtuk, hogy milyen "elveszettek". Mindegyik gyerek talpraesett, és megvan a magának való esze. Ùjabb embereket ismertünk meg. Újabb élményekkel tértünk haza! :)

Suliújság és egyéb bajok

Halihó!!!

Mivel a múlt héten elhanyagoltuk a blogot, ma két bejegyzéssel szeretnénk kiengesztelni titeket...Ki tudja, lehet, hogy három lesz belőle... :)

A múlt héten egy kicsit pihentünk, mivel a végkimerülés határán álltunk. A csapat összes tagja túl volt terhelve. Pénteken volt egy megbeszélésünk, és hát...finoman szólva nem a legjobb hangulatban telt. Minden feszültség és sérelem egyszerre robbant ki belőlünk. Szerintem minden csapatban, és minden versenyben eljön az a pillanat, amikor végigfut az agyunkon a feladás gondolata. Ilyenkor kijön belőlünk minden negatív élmény és gondolat, ami a verseny alatt ért minket. Szerencsére minden csapatban van(nak) olyan tag, aki képes átlendíteni a csapatot a holtponton. Nálunk is így történt. A felszínre jött sérelmeket megbeszéltük, és újult erővel, lelkesen folytatjuk tovább a versenyt. :)

Ennyit a balhés részről. Most, hogy minden tisztázódott, két nap alatt olyat tudunk alkotni, amire a verseny előtt egy hónap is kevés volt...Szóval fejlődünk...Kíváncsiak vagytok, hogy mi ez a valami? Ez még titok...
Na, jóóóó, elmondom: suliújságot készítünk. Hogy milyet, és miről, az tényleg maradjon titok.

Az előző bejegyzésben olvashattátok, hogy mi a negyedik forduló feladata. A következő bejegyzésben arról fogtok tudni olvasni, hogy milyen módon érjük el a média nyilvánosságot. Addig is jó pihenést, és vidám hétfőt!

Ui.: Már szupi a csapat! Megcéloztuk a döntőt! Szurkoljatok!

Kihívások

A  NEGYEDIK FORDULÓ, ÉS A HOZZÁTARTOZÓ KIHÍVÁSOK

Tehát ahogy már megszokhattunk, újra van két hetünk arra, hogy kipihenjük magunkat és szembesüljünk az utolsó forduló kihívásaival, majd teljesítsük is a feladatokat... J. Szóval újult erővel igyekszünk ismét a maximumot kihozni magunkból.

Így, hogy elértük az utolsó fordulót, egyre jobban érezzük, hogy már nincs messze a cél. A cél pedig még mindig az, hogy bekerüljünk a döntőbe! Sajnálattal látjuk, hogy a többi csapat célja is ez, hiszen ők is elég keményen dolgoznak. De ez minket nem elbátortalanít, hanem megerősít.

A mostani feladatunk közé tartozik az, hogy megnézzünk egy magyar filmet, majd erről a filmről egy esszét írjunk. Ez a feladat annyiban tér el a többitől, hogy eddig nagyrész gyakorlati feladataink voltak- De ezt az akadályt is együtt ugorjuk át, és hétfőn közös erővel megírjuk az esszét… Hiszen együtt minden sokkal könnyebb J!

A feladat második része, hogy bekerüljünk a médiába. Tehát Híresek leszünk! Vagy mégsem? Na ez majd még kiderül….. Addig is elmondom, hogy ezt hogyan is kéne elérnünk. Kell hozzá valami olyat csinálnunk, amivel felhívhatjuk magunkra a figyelmet: pl. bekapcsolódni hősünk munkájába. Tehát segíthetünk hátrányos helyzetű embereken, és megpróbálhatjuk ez által jobbá tenni az életüket. Ez nekünk is fontos, hogy valami jót tudjunk tenni viszonzatlanul a másikért. Innentől már csak ki kell találnunk, hogy miben tudunk segíteni...

Ahogy olvashattátok, most is lesz bőven feladatunk. A célmezőnyben nem fogjuk feladni, hanem reméljük, hogy sikerül megvalósítani a céljainkat.

Ilyen szép végmondat után már csak további szép napot szeretnék kívánni! Minden kedves és kitartó olvasónknak. J



By: Lili

4. Forduló

Sziasztok!
Megkaptuk a negyedik forduló kiírását! Hát nem fogunk unatkozni az tuti! :)
Tévében szerepelni? Sima ügy... Hátha a végén még felfedezik, hogy értek valamihez. ;) Tehát hamarosan összeülünk a csapattal és meglátjuk, hogy mi lesz!
Drukkoljatok továbbra is!!! :D
Loretta

Interjú

Sziasztok!
Elkészült az interjúnk, és már csak meg kell vágni. Ebbe csak annyi nehézség van, hogy 25 perces anyagból 3 perceset kellene csinálnunk, és ez majdnem hogy lehetetlen, mert annyi fontos és érdekes dolgot mondott el a mi hősünk, hogy nem lehet eldönteni, melyiket hagyjuk benne. Ezért a vágatlan anyagot is feltettük a facebook oldalunkra, ha valakit érdekel. Nagyon igyekszünk, hogy időben elkészüljünk, és már az akcióterv is készen van... vagy legalábbis a piszkozata! :) Mindjárt itt a leadási határidő, úgyhogy hajtás van nálunk! Amint lesz egy kis időm, újra jelentkezek! :)

Loretta

Új erőre kapva

Sziasztok! Újra itt vagyok! Én... akinek elvileg a blogot kéne írnia, de az utóbbi időben ezt a feladatot áthárítottam másik csapattagjaimra, akik nemes lelkűen elvállalták, hogy könnyítsenek a lelkemen. De megpróbálom most már tisztességesen végezni a rám bízott feladatot!
Szóval, a csapatunk az őszi-szünet után új erőre kapva vetette bele magát az interjúkészítésbe. Interjúalanyunk még titkos, és nem áruljuk el előre, de tuti ütős lesz, mert minket nagyon inspirált, amit mondott! Na szóval a(z) (még) inkognitóban lévő hősünkkel elvileg a héten sikerül megcsinálnunk az interjúnkat, és aztán a fiúknak nem lesz más dolguk, csak megszerkeszteni a riportfilmet. (Ehhez a részhez mi lányok, nem nagyon tudunk hozzáfűzni)
A múlt héten, mint már Ármin írt róla, vitanap volt az iskolánkban,... ja és egy "első találkozás" a titkos hősünkkel. Itt döntöttük el, hogy őt választjuk. Miután ezt megbeszéltük, mindenki ment a maga dolgára.
Aztán hétvégén nem nagyon találkoztunk, úgyhogy mindenki magának gondolkodott, hogy hogyan kéne megoldanunk az előttünk lévő feladatot. De most, hogy hétfő van (éljenek a hétfők!) újra megkezdjük az ötletgyártásokat, megoldóképleteket, fantázia elengedést, hogy minél sikeresebben és ügyesebben meg tudjuk oldani ezt a feladatot is!

További szép estét!
Loretta

Szólj Bele!

Avagy most csütörtökön én és a Teddyde csapata- na meg persze az iskola 9. 10.-es tanulói- ellógtunk egy egész tanítási napot a Szólj bele vitanap alkalmából. :) Ez a nap arról szólt számunkra, hogy betekintést nyerhessünk a vitakultúra alapjaiba, és elsajátíthassuk néhány elemét. Reggel a diákokat 2 csoportra (nálam = squadokra) osztották. Tehát volt egy Somosi squad és egy Salgói squad :)  Erre az alkalomra az iskola külön meghívott 2 vitában jártas szakértőt: Mikó Gábort és Kiss Lászlót, akik egy-egy csoporttal foglalkoztak egész nap. A csoportok kiválasztása úgy történt, hogy a diákok szemszín szerint sorrendbe rendeződtek és ezután stílusosan mindenki kapott egy Salgó vagy Somos nevet. Így alakultak ki a csapatok, akarom mondani squadok :) A Salgóiaknak és a Teddyde egyik csapattagjának Illés Lorettának, ill. többek között nekem is Mikó Gábor segített a vitatechnikák elsajátításában, míg ebben a Teddyde többi csapattagjának és a Somosiaknak Kiss László segített játékos illetve nem játékos feladatokkal :). Sajnos én nem tudom mi volt a Somosi csapatnál, így csak azt tudom elmesélni, hogy nálunk mi történt. Nálunk legelőször választani kellett egy párt és szembeülnünk egymással, majd egy megadott téma mellé kellett állnunk, vagy ellenezni azt érvekkel meggyőzve egymást. Ez a feladat 3x történt meg, persze mindig más partnerrel és témával. A témák többek között olyanok voltak hogy: "Kell e a sikeres élethez diploma?", "Jó lenne-e, ha az iskolában térfigyelő kamerák lennének mindenhol?", ...a harmadik feladatra sajnos már nem emlékszem :).
 A következő
 vitatéma ez volt: "Jó-e, hogy az érettségi előtt a diákoknak 50 óra közösségi munkát kell végezniük?". Innentől kezdve egyértelmű, hogy mi alapján vitatkozott a két csoport. Kezdő feladatként le kellett írnunk csapatonként egy-egy  lapra, hogy kinek mi jut eszébe a közösségi munkáról, és utána el kellett mondanunk, amit gondolunk. Ezek után a csapatok egymással szeme ültek, és próbálták egymást érvekkel meggyőzni több-kevesebb sikerrel.


Személy szerint nekem eléggé érdekesnek tűnt ez az egész nap. Eleinte még nem nagyon voltam oda érte, de aztán egyre jobb és jobb lett. A délelőttből én sokat tanultam, lehetne mondani hogy majdnem teljesen elsajátítottam a kulturált vitatkozás technikai alapjait stb :) A fentebb említett vitában én azok mellett álltam, akik szerint jó, hogy meg kell csinálni az 50 órát. A vita a vége felé kezdett átmenni valami másba...Ez a része nekem már annyira nem volt jó, ugyanis voltak emberek, akik mindenáron meg akarták értetni veled az igazukat, és akármit mondtál nekik, ők megint elmondták neked a véleményüket..., néha már kicsit durvább hangnemben, és szentül meg voltak győződve arról, amit mondanak és arról, hogy: DE EZ JÓÓ!!!. 
Miután ennek vége lett, lementünk a büfé elé, ahol 5 szakértő várt minket, de már nem a vitával kapcsolatban, hanem az önkéntességről beszélgettünk egy world café beszélgetés keretében. Itt mindenki 3 helyre mehetett, ahol a szakértők elmondták, hogy ők azon a területen mit is csinálnak, és utána lehetett kérdezni is tőlük. Nekem ez a része is nagyon tetszett. Sok érdekes dolgot megtudhattam az önkéntességről, és arról hogy mit lehet csinálni ebben az ötven órában. 

Ez egy remek nap volt, és szerintem nem csak én voltam így vele :) 

Üdv: Ármin

Malacka a hős

Helló mindenkinek!

Már csak két nap és újra péntek! Ez tartja bennem a lelket. Az iskolai szünetek után nem könnyű visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Persze ez a legtöbb tanárt nem hatja meg, így sok-sok dogát és felelést kellet végigcsinálni az elmúlt három napban... De nem sajnáltatom magam tovább. Inkább mesélek a versenyről, elvégre ez a blog a versenyre készült... :)

Most nagyon O:DA kell tennünk magunkat ha komolyan gondoljuk a versenyt.Sajnos lecsúsztunk a 9. helyre, de nem csüggedünk, hanem  minden erőnkkel rajta vagyunk az ügyön. A harmadik fordulóban rájöttünk, hogy mekkora különbség van  a hétköznapi hősök és a sztárok, celebek, stb. között. A mai közfelfogásban, ha valaki egyszer jótékonykodik, azt rögtön besorolják a hétköznapi hősök, vagy önkéntesek közé. Pedig a hétköznapi hős nem az, aki egyszer önzetlenül tesz jót hanem az, aki az életmódjává tette az önkéntességet. Sokszor az ilyen emberek nem a nyilvánosság előtt dolgoznak. Hiszen ők a közvetlen közelünkben élő egyszerű emberek, mint  a szüleink, tanáraink, mentorunk. Jót tenni nem csak pénzzel lehet, hiszen sokszor egy kedves mosoly, szó, mese többet ér a pénznél. Mert van, amit nem lehet pénzzel megvenni. A figyelem, az együttérzés, a játék, a mese, a mosoly, a nevetés, az idő(amit erre szánsz, amit adsz) megfizethetetlen. A mi csapatunk egy ilyen személyt keres, aki nem (csak) adományokkal segít, hanem aki az idejét sem sajnálja. Mert ahhoz kell bátorság, hogy ne csak a lóvét küld el a segítségre szorulóknak, hanem menj oda, nézz a szemükbe, adj nekik az idődből, mosolyogj rájuk és abban segíts nekik és úgy, ahogy az nekik is jó. Akárcsak Malacka, aki mindenkinek abban segít, amiben szüksége van a támogatásra. Mellesleg nem kér érte cserébe semmit... Már elnézést a példáért, de nagy a kistesók befolyása :).

Nagyon izgulunk, hogy ebben a fordulóban a legjobbat hozzuk ki magunkból. A feladat egyszerűnek tűnik, de ez csak a látszat...Annyi összetevője, meg értékelési szempontja van a feladatnak, hogy azt inkább nem sorolom  föl. Viszont már este van és holnap nincs szünet, úgyhogy itt megálljt parancsolok az ujjaimnak és befejezem a blog írását...

Jó éjszakát és szép holnapot minden mosolygós olvasónknak!:)

Vége a szünetnek...

Ma van az őszi szünet utolsó napja. Remélem mindenki kipihente magát :). Hétfőre csapatgyűlést hívott össze a mentorunk. A harmadik fordulóra egy olyan emberrel kell interjút készíteni, akire felnézünk és aki sokat tesz a közösségért. Már most rengeteg ötletünk van. De még előttünk áll a feladat talán legnehezebb része, hogy megvitassuk, értékeljük és végül válasszunk az ötletek közül. 

Az őszi szünetben egy kicsit elhanyagoltuk a blogot, de hát mindenkinek kell egy kis pihenés...nem? Most viszont újra itt vagyunk. Amúgy nem csak azért nem írtunk mert pihentünk, hanem mert időnk se nagyon volt. Mint írtam egy korábbi bejegyzésben a DIA által menedzselt vitanapot megtartották. Nagyon érdekes volt. Bár ide csak egyetemisták vagy 12-11. jöhettek volna, az egyik csapattagunk részt vett rajta. A téma a fiatalkori munkanélküliség volt. Erre a problémára kerestek megoldást a diákok. Volt olyan csapattag, aki itt is önkénteskedett és babára vigyázott. Aztán a szünet alatt voltunk túrázni, felkerestük a környék egyik legszebb helyét( mert több is van). 

Holnap beszámolunk a megbeszélés eredményeiről. Addig is szép napot mindenkinek!!! :)

Alapokmányunk

Bár mindenki pihen a csapatból, titeket mégsem szeretnénk olvasnivaló nélkül hagyni a szünet alatt sem! Ezért az első fordulóban a zsűri által nagyszerűnek minősített alaptörvényünket mutatjuk meg nektek! Ebbe a dokumentumba foglaltuk bele az alapelveinket, jogainkat és kötelezettségeinket, hogy hogyan hozzuk a döntéseinket... - persze ránk jellemző, vicces formában :). 

Itt elolvashatjátok: A TeddyDE csapat alapokmánya