Mesedoki

Az óvoda látogatás után az egyik csapattag a kórházba ment mesét olvasni a K&H gyógyvarázs mesedoktor programmal. Ennek lényege az, hogy teljesen önként (nem papírozzák le) jelentkezel, és mész be egy kórházi gyerekosztályra mesét olvasni beteg gyerekeknek. Ugye megfordult a fejedben, kedves olvasónk, hogy most miért olyan nagy cucc ez? És amúgy is, a mese nem gyógyít meg...! Nos, ha ezt gondoltad, akkor most nagyon figyelj. Elmesélek egy történetet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki ment mesét olvasni. A gyerekosztályon két kisfiú fogadta, de mint a fiúk általában, úgy ők is hamar megunták a storykat. Ekkor jött a doktor bácsi, aki meglepődve konstatálta, hogy jóval a látogatási idő után egy lány ül a játszószőnyegen... Persze kiderült, hogy ő a "mesedoktor". Mivel kevés gyerek volt, a lányt átkísérték az intenzív osztályra, ahol egy 7 éves kislánynak olvashatott mesét. A kislány már tíz napja a kórházban volt. A lépét vették ki. Amikor a mesedoki megérkezett, pont a szüleivel beszélt telefonon. Teljesen egyedüli betegként egész nap egyedül volt az ápolónővel. Ideje nagy részében mesét nézett. Mégis örült, amikor kiderült, hogy ez a lány hozzá jött, és mesét fog neki olvasni. Együtt kiválasztották a könyvekből a történeteket, és elkezdődött a mese est. Háromféle mesét sikerült kitárgyalniuk, mert az egyik úgy megtetszett a kislánynak, hogy háromszor elmeséltette, majd addig-addig mondta, amíg negyedszerre teljesen hibátlanul visszamondta...A többire nem is volt kíváncsi, így inkább beszélgettek. Kiderült, hogy öt testvére van, és a tizenhét éves nővére nemrég szült egy unokahúgit neki. Örömmel újságolta, hogy nemsokára hazamehet és megígérte, hogy otthon elmeséli a most tanult mesét a kis tesóinak.
A mesedoki egy órán át csak a kislánnyal foglalkozott. Beszélgetett vele, meghallgatta, megnevettette. Élményt tudott neki nyújtani, és egy kis színt vitt a kórház fehér falai közé. A kislány most elsős, és nagyon jó képességű, hiszen megtanult egy mesét fél óra alatt(ami nem kis sikerélmény). A következő napokban ha eszébe jut majd a mese, amit tanult, mosoly fakad az arcán, és  vizsgálatokat is könnyebben át tudja majd vészelni...
Amikor a mesedoki végzett a "hangulatgyógyítással", a kislány alig akarta elengedni. Azzal  a feltétellel távozhatott, ha előtte lefotózhatja, mert meg akarta mutatni az anyukájának a "nénit", aki olvasott neki. A kiszabott időnél fél órával tovább volt bent a lány, de mit tegyünk, a mesék birodalmában repül az idő ;)!

Persze nemcsak a kislánynak volt ez nagy élmény, hanem a meseolvasónak is. Hiszen megtapasztalhatta, hogy milyen az, amikor olyannak adsz és úgy, hogy a másik nem tudja visszaadni. Ez az önzetlenség.

Na, mit gondolsz, mennyit számít egy mese? Ugye nem is olyan jelentéktelen. Sokszor a legkisebb dolog a legértékesebb. Egy kis(tényleges)önkéntességgel rengeteg jót tudsz tenni. Ezzel a kis történettel arra akarlak bátorítani, hogy menj olyan helyre is önkénteskedni, ahol nem kapsz róla papírt. Mert az önkénteskedésben nem az a fontos, hogy minél hamarabb letudjuk, hanem az, hogy másoknak tudjunk úgy segíteni, ahogy nekik is jó.