Vasárnap

És igen! Végre itt a vasárnap. De sajnos ez azt is jelenti, hogy már csak két napunk van a határidőig. A jó hír viszont az, hogy már csak az utolsó simítások vannak hátra. Tehát még képeket töltünk fel a pinterest-re, blogot írunk, videót töltünk fel, frissítjük a facebook oldalunk és végül még megírunk egy esszét. Áá, nem hagytunk semmit se az utolsó pillanatra, dehogyis… JDe, ahogy mentorunk is mondta, a célegyenesbe vagyunk, tehát nem adjuk fel, hanem hisszük, hogy a kilencedik helyről feltornásszuk magunkat legalább az ötödik helyre.
Drukkoljatok nekünk továbbra is! További szép napot kíván mindenkinek a TeddyDE csapata! J

Névtelen Hősök...

Hali mindenki :)
A mai napon elmentünk a Névtelen Hősök ünnepére, amit a Nógrád megyei Megyeházában rendeztek. Ez a rendezvény a véradókról szólt, akiknek a Vöröskereszt egy ünnep keretében szerette volna megköszönni a segítségüket. Én nagyon meglepődtem, amikor szólították azt az embert, aki a legtöbbször adott eddig vért, szám szerint 288-szor. No de térjünk rá, hogy mi mit is kerestünk egy ilyen rendezvényen. Ha emlékeztek a 3. fordulóban mi találkoztunk Helén nénivel, aki elhívott minket erre az eseményre, hogy segítsünk nekik és, hogy megajándékozzanak minket is egy ebéddel. :) Mint később kiderült, a média is jelen lesz ezen az eseményen, így hát még pont kapóra is jött ez számunkra, de sajnos a média nem tudott eljönni. EGYIK SE... Ez, ahogy láttam eléggé rosszul esett mindenkinek a csapatból, mivel ezzel egy kicsit nehéz helyzetbe kerültünk, de nem csüggedünk van még 3 napunk. Szurkoljatok hogy meglegyen és bekerülhessünk a top 5-be :)

Anyaotthon

Sziasztok. Ma voltunk egy úgynevezett "anyaotthon"-ban. Gyerekekkel játszottunk. Leti rajzolt velük, Lili társasozott, a fiúk a csocsó asztalt próbálták felállítani, én pedig beszélgettem a gyerekekkel, és játszottam velük. Nagyon aranyos gyerekek, és bár hátrányosabb helyzetben vannak tőlünk, egyáltalán nem az látszik rajtuk, hogy milyen "elveszettek". Mindegyik gyerek talpraesett, és megvan a magának való esze. Ùjabb embereket ismertünk meg. Újabb élményekkel tértünk haza! :)

Suliújság és egyéb bajok

Halihó!!!

Mivel a múlt héten elhanyagoltuk a blogot, ma két bejegyzéssel szeretnénk kiengesztelni titeket...Ki tudja, lehet, hogy három lesz belőle... :)

A múlt héten egy kicsit pihentünk, mivel a végkimerülés határán álltunk. A csapat összes tagja túl volt terhelve. Pénteken volt egy megbeszélésünk, és hát...finoman szólva nem a legjobb hangulatban telt. Minden feszültség és sérelem egyszerre robbant ki belőlünk. Szerintem minden csapatban, és minden versenyben eljön az a pillanat, amikor végigfut az agyunkon a feladás gondolata. Ilyenkor kijön belőlünk minden negatív élmény és gondolat, ami a verseny alatt ért minket. Szerencsére minden csapatban van(nak) olyan tag, aki képes átlendíteni a csapatot a holtponton. Nálunk is így történt. A felszínre jött sérelmeket megbeszéltük, és újult erővel, lelkesen folytatjuk tovább a versenyt. :)

Ennyit a balhés részről. Most, hogy minden tisztázódott, két nap alatt olyat tudunk alkotni, amire a verseny előtt egy hónap is kevés volt...Szóval fejlődünk...Kíváncsiak vagytok, hogy mi ez a valami? Ez még titok...
Na, jóóóó, elmondom: suliújságot készítünk. Hogy milyet, és miről, az tényleg maradjon titok.

Az előző bejegyzésben olvashattátok, hogy mi a negyedik forduló feladata. A következő bejegyzésben arról fogtok tudni olvasni, hogy milyen módon érjük el a média nyilvánosságot. Addig is jó pihenést, és vidám hétfőt!

Ui.: Már szupi a csapat! Megcéloztuk a döntőt! Szurkoljatok!

Kihívások

A  NEGYEDIK FORDULÓ, ÉS A HOZZÁTARTOZÓ KIHÍVÁSOK

Tehát ahogy már megszokhattunk, újra van két hetünk arra, hogy kipihenjük magunkat és szembesüljünk az utolsó forduló kihívásaival, majd teljesítsük is a feladatokat... J. Szóval újult erővel igyekszünk ismét a maximumot kihozni magunkból.

Így, hogy elértük az utolsó fordulót, egyre jobban érezzük, hogy már nincs messze a cél. A cél pedig még mindig az, hogy bekerüljünk a döntőbe! Sajnálattal látjuk, hogy a többi csapat célja is ez, hiszen ők is elég keményen dolgoznak. De ez minket nem elbátortalanít, hanem megerősít.

A mostani feladatunk közé tartozik az, hogy megnézzünk egy magyar filmet, majd erről a filmről egy esszét írjunk. Ez a feladat annyiban tér el a többitől, hogy eddig nagyrész gyakorlati feladataink voltak- De ezt az akadályt is együtt ugorjuk át, és hétfőn közös erővel megírjuk az esszét… Hiszen együtt minden sokkal könnyebb J!

A feladat második része, hogy bekerüljünk a médiába. Tehát Híresek leszünk! Vagy mégsem? Na ez majd még kiderül….. Addig is elmondom, hogy ezt hogyan is kéne elérnünk. Kell hozzá valami olyat csinálnunk, amivel felhívhatjuk magunkra a figyelmet: pl. bekapcsolódni hősünk munkájába. Tehát segíthetünk hátrányos helyzetű embereken, és megpróbálhatjuk ez által jobbá tenni az életüket. Ez nekünk is fontos, hogy valami jót tudjunk tenni viszonzatlanul a másikért. Innentől már csak ki kell találnunk, hogy miben tudunk segíteni...

Ahogy olvashattátok, most is lesz bőven feladatunk. A célmezőnyben nem fogjuk feladni, hanem reméljük, hogy sikerül megvalósítani a céljainkat.

Ilyen szép végmondat után már csak további szép napot szeretnék kívánni! Minden kedves és kitartó olvasónknak. J



By: Lili

4. Forduló

Sziasztok!
Megkaptuk a negyedik forduló kiírását! Hát nem fogunk unatkozni az tuti! :)
Tévében szerepelni? Sima ügy... Hátha a végén még felfedezik, hogy értek valamihez. ;) Tehát hamarosan összeülünk a csapattal és meglátjuk, hogy mi lesz!
Drukkoljatok továbbra is!!! :D
Loretta

Interjú

Sziasztok!
Elkészült az interjúnk, és már csak meg kell vágni. Ebbe csak annyi nehézség van, hogy 25 perces anyagból 3 perceset kellene csinálnunk, és ez majdnem hogy lehetetlen, mert annyi fontos és érdekes dolgot mondott el a mi hősünk, hogy nem lehet eldönteni, melyiket hagyjuk benne. Ezért a vágatlan anyagot is feltettük a facebook oldalunkra, ha valakit érdekel. Nagyon igyekszünk, hogy időben elkészüljünk, és már az akcióterv is készen van... vagy legalábbis a piszkozata! :) Mindjárt itt a leadási határidő, úgyhogy hajtás van nálunk! Amint lesz egy kis időm, újra jelentkezek! :)

Loretta

Új erőre kapva

Sziasztok! Újra itt vagyok! Én... akinek elvileg a blogot kéne írnia, de az utóbbi időben ezt a feladatot áthárítottam másik csapattagjaimra, akik nemes lelkűen elvállalták, hogy könnyítsenek a lelkemen. De megpróbálom most már tisztességesen végezni a rám bízott feladatot!
Szóval, a csapatunk az őszi-szünet után új erőre kapva vetette bele magát az interjúkészítésbe. Interjúalanyunk még titkos, és nem áruljuk el előre, de tuti ütős lesz, mert minket nagyon inspirált, amit mondott! Na szóval a(z) (még) inkognitóban lévő hősünkkel elvileg a héten sikerül megcsinálnunk az interjúnkat, és aztán a fiúknak nem lesz más dolguk, csak megszerkeszteni a riportfilmet. (Ehhez a részhez mi lányok, nem nagyon tudunk hozzáfűzni)
A múlt héten, mint már Ármin írt róla, vitanap volt az iskolánkban,... ja és egy "első találkozás" a titkos hősünkkel. Itt döntöttük el, hogy őt választjuk. Miután ezt megbeszéltük, mindenki ment a maga dolgára.
Aztán hétvégén nem nagyon találkoztunk, úgyhogy mindenki magának gondolkodott, hogy hogyan kéne megoldanunk az előttünk lévő feladatot. De most, hogy hétfő van (éljenek a hétfők!) újra megkezdjük az ötletgyártásokat, megoldóképleteket, fantázia elengedést, hogy minél sikeresebben és ügyesebben meg tudjuk oldani ezt a feladatot is!

További szép estét!
Loretta

Szólj Bele!

Avagy most csütörtökön én és a Teddyde csapata- na meg persze az iskola 9. 10.-es tanulói- ellógtunk egy egész tanítási napot a Szólj bele vitanap alkalmából. :) Ez a nap arról szólt számunkra, hogy betekintést nyerhessünk a vitakultúra alapjaiba, és elsajátíthassuk néhány elemét. Reggel a diákokat 2 csoportra (nálam = squadokra) osztották. Tehát volt egy Somosi squad és egy Salgói squad :)  Erre az alkalomra az iskola külön meghívott 2 vitában jártas szakértőt: Mikó Gábort és Kiss Lászlót, akik egy-egy csoporttal foglalkoztak egész nap. A csoportok kiválasztása úgy történt, hogy a diákok szemszín szerint sorrendbe rendeződtek és ezután stílusosan mindenki kapott egy Salgó vagy Somos nevet. Így alakultak ki a csapatok, akarom mondani squadok :) A Salgóiaknak és a Teddyde egyik csapattagjának Illés Lorettának, ill. többek között nekem is Mikó Gábor segített a vitatechnikák elsajátításában, míg ebben a Teddyde többi csapattagjának és a Somosiaknak Kiss László segített játékos illetve nem játékos feladatokkal :). Sajnos én nem tudom mi volt a Somosi csapatnál, így csak azt tudom elmesélni, hogy nálunk mi történt. Nálunk legelőször választani kellett egy párt és szembeülnünk egymással, majd egy megadott téma mellé kellett állnunk, vagy ellenezni azt érvekkel meggyőzve egymást. Ez a feladat 3x történt meg, persze mindig más partnerrel és témával. A témák többek között olyanok voltak hogy: "Kell e a sikeres élethez diploma?", "Jó lenne-e, ha az iskolában térfigyelő kamerák lennének mindenhol?", ...a harmadik feladatra sajnos már nem emlékszem :).
 A következő
 vitatéma ez volt: "Jó-e, hogy az érettségi előtt a diákoknak 50 óra közösségi munkát kell végezniük?". Innentől kezdve egyértelmű, hogy mi alapján vitatkozott a két csoport. Kezdő feladatként le kellett írnunk csapatonként egy-egy  lapra, hogy kinek mi jut eszébe a közösségi munkáról, és utána el kellett mondanunk, amit gondolunk. Ezek után a csapatok egymással szeme ültek, és próbálták egymást érvekkel meggyőzni több-kevesebb sikerrel.


Személy szerint nekem eléggé érdekesnek tűnt ez az egész nap. Eleinte még nem nagyon voltam oda érte, de aztán egyre jobb és jobb lett. A délelőttből én sokat tanultam, lehetne mondani hogy majdnem teljesen elsajátítottam a kulturált vitatkozás technikai alapjait stb :) A fentebb említett vitában én azok mellett álltam, akik szerint jó, hogy meg kell csinálni az 50 órát. A vita a vége felé kezdett átmenni valami másba...Ez a része nekem már annyira nem volt jó, ugyanis voltak emberek, akik mindenáron meg akarták értetni veled az igazukat, és akármit mondtál nekik, ők megint elmondták neked a véleményüket..., néha már kicsit durvább hangnemben, és szentül meg voltak győződve arról, amit mondanak és arról, hogy: DE EZ JÓÓ!!!. 
Miután ennek vége lett, lementünk a büfé elé, ahol 5 szakértő várt minket, de már nem a vitával kapcsolatban, hanem az önkéntességről beszélgettünk egy world café beszélgetés keretében. Itt mindenki 3 helyre mehetett, ahol a szakértők elmondták, hogy ők azon a területen mit is csinálnak, és utána lehetett kérdezni is tőlük. Nekem ez a része is nagyon tetszett. Sok érdekes dolgot megtudhattam az önkéntességről, és arról hogy mit lehet csinálni ebben az ötven órában. 

Ez egy remek nap volt, és szerintem nem csak én voltam így vele :) 

Üdv: Ármin

Malacka a hős

Helló mindenkinek!

Már csak két nap és újra péntek! Ez tartja bennem a lelket. Az iskolai szünetek után nem könnyű visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Persze ez a legtöbb tanárt nem hatja meg, így sok-sok dogát és felelést kellet végigcsinálni az elmúlt három napban... De nem sajnáltatom magam tovább. Inkább mesélek a versenyről, elvégre ez a blog a versenyre készült... :)

Most nagyon O:DA kell tennünk magunkat ha komolyan gondoljuk a versenyt.Sajnos lecsúsztunk a 9. helyre, de nem csüggedünk, hanem  minden erőnkkel rajta vagyunk az ügyön. A harmadik fordulóban rájöttünk, hogy mekkora különbség van  a hétköznapi hősök és a sztárok, celebek, stb. között. A mai közfelfogásban, ha valaki egyszer jótékonykodik, azt rögtön besorolják a hétköznapi hősök, vagy önkéntesek közé. Pedig a hétköznapi hős nem az, aki egyszer önzetlenül tesz jót hanem az, aki az életmódjává tette az önkéntességet. Sokszor az ilyen emberek nem a nyilvánosság előtt dolgoznak. Hiszen ők a közvetlen közelünkben élő egyszerű emberek, mint  a szüleink, tanáraink, mentorunk. Jót tenni nem csak pénzzel lehet, hiszen sokszor egy kedves mosoly, szó, mese többet ér a pénznél. Mert van, amit nem lehet pénzzel megvenni. A figyelem, az együttérzés, a játék, a mese, a mosoly, a nevetés, az idő(amit erre szánsz, amit adsz) megfizethetetlen. A mi csapatunk egy ilyen személyt keres, aki nem (csak) adományokkal segít, hanem aki az idejét sem sajnálja. Mert ahhoz kell bátorság, hogy ne csak a lóvét küld el a segítségre szorulóknak, hanem menj oda, nézz a szemükbe, adj nekik az idődből, mosolyogj rájuk és abban segíts nekik és úgy, ahogy az nekik is jó. Akárcsak Malacka, aki mindenkinek abban segít, amiben szüksége van a támogatásra. Mellesleg nem kér érte cserébe semmit... Már elnézést a példáért, de nagy a kistesók befolyása :).

Nagyon izgulunk, hogy ebben a fordulóban a legjobbat hozzuk ki magunkból. A feladat egyszerűnek tűnik, de ez csak a látszat...Annyi összetevője, meg értékelési szempontja van a feladatnak, hogy azt inkább nem sorolom  föl. Viszont már este van és holnap nincs szünet, úgyhogy itt megálljt parancsolok az ujjaimnak és befejezem a blog írását...

Jó éjszakát és szép holnapot minden mosolygós olvasónknak!:)

Vége a szünetnek...

Ma van az őszi szünet utolsó napja. Remélem mindenki kipihente magát :). Hétfőre csapatgyűlést hívott össze a mentorunk. A harmadik fordulóra egy olyan emberrel kell interjút készíteni, akire felnézünk és aki sokat tesz a közösségért. Már most rengeteg ötletünk van. De még előttünk áll a feladat talán legnehezebb része, hogy megvitassuk, értékeljük és végül válasszunk az ötletek közül. 

Az őszi szünetben egy kicsit elhanyagoltuk a blogot, de hát mindenkinek kell egy kis pihenés...nem? Most viszont újra itt vagyunk. Amúgy nem csak azért nem írtunk mert pihentünk, hanem mert időnk se nagyon volt. Mint írtam egy korábbi bejegyzésben a DIA által menedzselt vitanapot megtartották. Nagyon érdekes volt. Bár ide csak egyetemisták vagy 12-11. jöhettek volna, az egyik csapattagunk részt vett rajta. A téma a fiatalkori munkanélküliség volt. Erre a problémára kerestek megoldást a diákok. Volt olyan csapattag, aki itt is önkénteskedett és babára vigyázott. Aztán a szünet alatt voltunk túrázni, felkerestük a környék egyik legszebb helyét( mert több is van). 

Holnap beszámolunk a megbeszélés eredményeiről. Addig is szép napot mindenkinek!!! :)

Alapokmányunk

Bár mindenki pihen a csapatból, titeket mégsem szeretnénk olvasnivaló nélkül hagyni a szünet alatt sem! Ezért az első fordulóban a zsűri által nagyszerűnek minősített alaptörvényünket mutatjuk meg nektek! Ebbe a dokumentumba foglaltuk bele az alapelveinket, jogainkat és kötelezettségeinket, hogy hogyan hozzuk a döntéseinket... - persze ránk jellemző, vicces formában :). 

Itt elolvashatjátok: A TeddyDE csapat alapokmánya

Az utolsó nap

Újra a célegyenesben!

Mint mondtam, tanultunk a hibánkból és most nem hagytuk az utolsó pillanatra... Bár még nem küldtük el, a feladatok készen vannak. Az igazság az, hogy a múlt héten nagyon elfáradtunk. Kétszer voltunk bent az oviban és ez nagyon leszívta az energiánkat. Ugyanakkor nagyon nagy élmény volt. Olyan jó érzés volt, hogy nem felejtettek el minket...
Amikor másodszor mentünk az oviba (másik csoportban voltunk, mint először) egy kislány a négy barna hajú  közül megkereste Lilit és megölelte...:) annyira aranyos volt! Nem ez volt az egyetlen. Amikor hazafele mentem a városból, egy másik (kb.3,5 éves) kislány meglátott az utca túloldaláról és integetni kezdett! Tehát nem felejtettek el minket.
Szerintem nagyon fontos a kicsikkel foglalkozni, hiszen példamutatással tartozunk nekik. Olyan családokban, ahol nincs, aki jó példát mutasson, valahogy meg kell tanítani a gyerekeket a jó és a rossz megkülönböztetésére. És sajnos mindenhol vannak ilyen családok! Ennek a fontosságára csak az oviban döbbentünk rá... Egy nagyon tanulságos és fárasztó héten vagyunk túl. Jobbkor nem is jöhetne az őszi szünet. :) Köszönjük a versenyszervezőknek is az egy hét plusz időt!!!
Bár a szünetben sem fogunk unatkozni... Lassan már azt is elfelejtjük, hogy hogyan kell unatkozni! :) Az iskolamentes egy hétben vitanap lesz DIA (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány) szervezésében és támogatásával. Ide is megyünk önkénteskedni, mert ez az egyetemistáknak szól ( de majd lesz nekünk is a jövő hónapban). Így a csapatból egy páran a suli büféjében fognak segíteni, és kisbabára vigyázni.

Jó őszi szünetet mindenkinek!

Pééénteeek!!!

Sziasztok!
Remélem hiányoztunk már! Nem nagyon írtam mostanában, de azért higgyétek el, hogy igyekszem...
Kedden szintén voltunk oviban, és megint tök jól sikerült. Már teljesen összeszoktunk a kicsikkel,- (két nap alatt nem rossz teljesítmény!)- és mindegyikőnk szerzett egy "legjobb barátot" magának.

Szerdán itt nálunk Salgótarjánban az Október 23-i forradalomról emlékeztünk meg úgy, hogy futottunk kb. 1.5 km-t. Én személy szerint nagyon elfáradtam.... Nem vagyok jó kondiban. :) De nem is ez a lényeg, hanem, hogy kifejeztük a tiszteletünket azok felé, akik ki akarták harcolni nekünk a "szabad országot", és nekik is hála, sokkal nagyobb szabadságunk van már nekünk, mint ami nekik volt.

Csütörtökön elkezdtük megírni a forgatókönyvet és az élménybeszámolónkat, amivel mára már végeztünk is. Végre nem az utolsó pillanatra hagyjuk a dolgot. Tanultunk a hibánkból.

Végül pedig péntek, azaz a mai nap... most éppen itt ülünk egy szobában, és a kvízen dolgozunk (...én meg a blogot írom...) ma estére meg is leszünk mindennel, és a hétvégénk szabad lesz. Aztán pedig élvezhetjük a szünetünket! Persze azért nem felejtkezünk meg közben sem a versenyről, és igyekszünk közben is frissen tartani az oldalainkat!

Mára ennyi! További szép napot nektek! :)

Mesedoki

Az óvoda látogatás után az egyik csapattag a kórházba ment mesét olvasni a K&H gyógyvarázs mesedoktor programmal. Ennek lényege az, hogy teljesen önként (nem papírozzák le) jelentkezel, és mész be egy kórházi gyerekosztályra mesét olvasni beteg gyerekeknek. Ugye megfordult a fejedben, kedves olvasónk, hogy most miért olyan nagy cucc ez? És amúgy is, a mese nem gyógyít meg...! Nos, ha ezt gondoltad, akkor most nagyon figyelj. Elmesélek egy történetet.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki ment mesét olvasni. A gyerekosztályon két kisfiú fogadta, de mint a fiúk általában, úgy ők is hamar megunták a storykat. Ekkor jött a doktor bácsi, aki meglepődve konstatálta, hogy jóval a látogatási idő után egy lány ül a játszószőnyegen... Persze kiderült, hogy ő a "mesedoktor". Mivel kevés gyerek volt, a lányt átkísérték az intenzív osztályra, ahol egy 7 éves kislánynak olvashatott mesét. A kislány már tíz napja a kórházban volt. A lépét vették ki. Amikor a mesedoki megérkezett, pont a szüleivel beszélt telefonon. Teljesen egyedüli betegként egész nap egyedül volt az ápolónővel. Ideje nagy részében mesét nézett. Mégis örült, amikor kiderült, hogy ez a lány hozzá jött, és mesét fog neki olvasni. Együtt kiválasztották a könyvekből a történeteket, és elkezdődött a mese est. Háromféle mesét sikerült kitárgyalniuk, mert az egyik úgy megtetszett a kislánynak, hogy háromszor elmeséltette, majd addig-addig mondta, amíg negyedszerre teljesen hibátlanul visszamondta...A többire nem is volt kíváncsi, így inkább beszélgettek. Kiderült, hogy öt testvére van, és a tizenhét éves nővére nemrég szült egy unokahúgit neki. Örömmel újságolta, hogy nemsokára hazamehet és megígérte, hogy otthon elmeséli a most tanult mesét a kis tesóinak.
A mesedoki egy órán át csak a kislánnyal foglalkozott. Beszélgetett vele, meghallgatta, megnevettette. Élményt tudott neki nyújtani, és egy kis színt vitt a kórház fehér falai közé. A kislány most elsős, és nagyon jó képességű, hiszen megtanult egy mesét fél óra alatt(ami nem kis sikerélmény). A következő napokban ha eszébe jut majd a mese, amit tanult, mosoly fakad az arcán, és  vizsgálatokat is könnyebben át tudja majd vészelni...
Amikor a mesedoki végzett a "hangulatgyógyítással", a kislány alig akarta elengedni. Azzal  a feltétellel távozhatott, ha előtte lefotózhatja, mert meg akarta mutatni az anyukájának a "nénit", aki olvasott neki. A kiszabott időnél fél órával tovább volt bent a lány, de mit tegyünk, a mesék birodalmában repül az idő ;)!

Persze nemcsak a kislánynak volt ez nagy élmény, hanem a meseolvasónak is. Hiszen megtapasztalhatta, hogy milyen az, amikor olyannak adsz és úgy, hogy a másik nem tudja visszaadni. Ez az önzetlenség.

Na, mit gondolsz, mennyit számít egy mese? Ugye nem is olyan jelentéktelen. Sokszor a legkisebb dolog a legértékesebb. Egy kis(tényleges)önkéntességgel rengeteg jót tudsz tenni. Ezzel a kis történettel arra akarlak bátorítani, hogy menj olyan helyre is önkénteskedni, ahol nem kapsz róla papírt. Mert az önkénteskedésben nem az a fontos, hogy minél hamarabb letudjuk, hanem az, hogy másoknak tudjunk úgy segíteni, ahogy nekik is jó.

TeddyDE a Mackóvárban

Sziasztok!

Ma egy oviban voltunk, aminek a neve történetesen: Mackóvár. Miután eljöttünk akkor esett le, hogy milyen vicces is az, hogy a TeddyDE csapat a MACKÓvár oviba megy.. Nagyon otthon éreztük magunkat!
A csapatunk minden tagja kellőképpen elfáradt. A fiúk fociztak, mi lányok pedig a fogócskától kezdve át a bújócskán egészen az adj király katonáig mindenféle játékot játszottunk! (én még egy virágot is kaptam az egyik kis szívtiprótól!) Szerintem nem ez volt az utolsó alkalom, hogy O:DA mentünk!

Hol szabadság van, ott szabadság van

Helló mindenkinek!

Ma azon gondolkodtam, hogy mégis mi értelme van ennek a versenynek? Ha egy kívülálló nézi, csak annyit lát, hogy egy csomó energiát fektetünk bele valamibe, amiért brüsszeli utat és technikai kütyüt akarunk. De valóban csak erről van szó? Ezen a versenyen sokkal fontosabb és értékesebb tapasztalatokat szerzünk a nyereményeknél. Hiszen a brüsszeli út egy idő után már csak egy szép emlék lesz! A technikai kütyük sem tartanak örökké...Akkor mégis mi értelme ennek az egésznek? Mi értelme annak, hogy minden időnket lefoglalja ez a verseny, és még álmodni is ezzel szoktunk. Arra jöttem rá, hogy amit itt kapunk (ha kitartóak vagyunk) az sokkal fontosabb bármilyen nyereménynél. Megtanulunk csapatban dolgozni. Ez önmagában szuper dolog. Képesek leszünk megbízni a másikban, mert az én munkám az ő része nélkül nem értékelhető. Mégse stresszelem, hanem rá merem bízni a dolgokat, mert egy támogató, biztató közegben a legjobb dolog jön ki az emberből. Már az első forduló alatt rá kellett jönnünk, hogy az  egymásra mutogatás és az egymás hibáztatása helyett mindent meg kell oldani, és abból kell kihozni a legjobbat amink van. Csapattá kell formálódnunk, mindenkinek a legjobbat kell kihoznia magából, és bátorítani kell azt aki elfáradt. Ha egyszer megtanulunk csapatban dolgozni, azt nem felejtjük el, felnőttként nagy hasznát tudjuk majd venni. A jó munkahelyek, azok többségében olyan helyek, ahol sokat tudsz profitálni abból, ha képes vagy másokkal együtt dolgozni. Ezt ilyenkor jó megtanulni, amikor még van rá időnk, és még nincs valódi tétje. A másik ilyen megfizethetetlen dolog, hogy tinédzserként ismerhetjük meg a demokrácia gyakorlati oldalát, így képesek leszünk összehasonlítani a töri órán hallott másmilyen rendszerekkel. Amikor ez az összehasonlítás megtörténik, felértékelődik a demokrácia. Elkezdjük jobban méltányolni, hogy szabadon alkothatunk,  lehet véleményünk, szabadok vagyunk. Van beleszólásunk annak az közösségnek a döntéseibe, ahol élünk. Képesek vagyunk jobbá tenni a városunkat, meg tudjuk valósítani az ötleteinket. Mindez a demokrácia nélkül megvalósíthatatlan lenne. Emlékezz csak vissza kitartó olvasónk, hogy Magyarországon nem mindig ez a rendszer volt. Ezt nem szabad és elfelejteni. Nagyon jó emlékeztetők a versek. Egy klasszikus példa:

:http://mkdsz1.freeweb.hu/n54/tor-157illyes.htm

Ugye jó, hogy nem így kell élnünk?! Szóval hálásnak kell lennünk és értékelnünk kell ezt a rendszert. Meg kell ismernünk ahhoz,hogy eredményesen tudjunk működni benne. Meg kell ismernünk a lehetőségeinket és erre nagyon jó ez a verseny. Most mondja valaki, hogy semmi értelme ennek az egésznek... :P

Nagyon-nagyon jó ez a verseny! Továbbra is olvassátok a blogot, várjuk a visszajelzéseteket!

Good night!

Blog Action Day

Sziasztok!
Tudtátok, hogy ma van a Blog Action Day?
Minden évben a világ bloggerei összefognak, hogy egy fontos dologra hívják fel a figyelmünket. Most, hogy már nekünk is van blogunk, mi is csatlakozunk ehhez a nemes ügyhöz! Idén az emberi jogok a téma. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata itt olvasható, 1948. december 10-én fogadták el.
Olvassátok el ti is!

Újra támadunk!!!

Sziasztok Mindenki!
A tegnapi napot kiadtuk pihenőnapnak, mert mindenkit megviselt, hogy az utolsó 5 percben sikerült leadni a linkeket. De mára kipihentünk minden fáradtságot, és újra összegyűlt a banda! Nekiveselkedünk a második fordulónak. Most egy cukrászdában ülünk, (abban, amit a videónkban is láthattatok) és beszéljük, hogy mit is kéne csinálni?Éppen beszél a mentorunk, én pedig itt pötyögök...  Jönnek az ötletek!

Ééés megvan!!!

Meg kell cáfolnom a tegnapi bejegyzésem. A mai nap a srácok számára sokkal fárasztóbb volt. Tegnap este és egész éjjel dolgoztak a videónkon, egy szemhunyásnyit sem aludtak (szó szerint), így mára teljesen kiütötték magukat. :( És ha ez nem lenne elég, további nehézségek merültek fel a szerkesztéskor, ami miatt  a 6-7. órában villámforgatást rendeztünk a suliban. Aztán ezt még össze kellett szerkeszteni stb...(sajnos nem vagyok nagy gépzseni, és a videószerkesztés sem az erősségem, de együtt érezni azért tudok :) ).
Az az érzésem, hogy a számtech-szakembereink nagyon kicentizték a határidőt. 19.55-kor kaptuk meg a linket, amit tovább tudtunk küldeni, a határidő pedig 20.00 volt. Az O:DA honlapján a verseny beküldős rész már csak a videó linkjére várt. Minden más fel volt töltve...aztán, amikor jött a link rekord sebességgel másoltuk és küldtük tovább. Kipróbáltuk milyen az idővel versenyt futni... Hát egyszer elment, de legközelebb kitalálunk valami más adrenalin fokozót vagy alkalmazzuk az alapszabály szankcióját, miszerint annak aki szórakozik vissza kell forgatnia az idő kerekét. Ennek a "határidős játéknak" túl nagy tétje volt...
De nézzük a pozitív oldaláról a dolgot, ezek után a csapat még összetartóbb lett. Most már tuti, hogy minden feladatot és helyzetet meg tudunk oldani, mindent tudunk kezelni. Azért ez nagy előny, nem?
Köszi a szurkolást! Továbbra is kövessetek minket, még egy jó ideig boldogítunk titeket... :)

Vége az első fordulónak, holnap kezdjük a másodikat!
DRUKKOLJATOK NEKÜNK!!! :)

És itt a videó:

Utolsó utáni simítások

Az elmúlt pár hétben ez volt a legfárasztóbb napom...és szerintem a csapat többi tagjának is. Már reggel 10-kor együtt voltunk, hogy az utolsó utáni simításokat elvégezzük. Ma a mentorunknak kimenője volt, (nem túl nagy számtech zseni, úgyhogy nem tudott volna segíteni :))ezért a csapatkapitányt boldogítottuk. A hangulat most is szuper volt, bár a szokottnál halkabban dolgoztunk. Nagyon izgulunk, hogy a videónk időre kész legyen, mert az egyik videóst egy másik verseny KÉT TELJES napra elérhetetlenné tette. De szerencsére "profi" eszközökkel vagyunk ellátva, így maximum 1-2 liter kávéra és kólára lesz szüksége a srácoknak (meg egy igazolt sulis napra) és hipp-hopp kész is van a videó!

 A fiúk videót szerkesztenek, én blogot írok, a csapat többi tagja meg alszik helyettünk is. Ilyen a jó feladatmegosztás... :)

Mára ennyit. Holnap suli és aludni is kéne valamikor, úgyhogy megyek. Szurkoljatok nekünk a videóért!
Jó éjt mindenkinek!!!

Egy összejövetel!

Versünk

Rátaláltunk egy versenyre, minek neve: TeddO:da 
Milyen vicces -gondolkodtam: Mit tegyek én, és hova?
Odateszem magamat minden ügyre, ha lehet
Pláne, ha van hozzá kóla, fanta és… piskótaszelet.

Csapatunkat jellemzi a jókedv és a szeretet,
Nézz be hozzánk minden nap, ha teheted.
Megbánni úgysem fogod, az unatkozás kizárt,
Ebben a versenyben kizárt a láblógatás.

Ha kedvet kaptál többet tudni erről,
Kövesd a blogunkat ettől a perctől!
Lájkolj minket a facebookon, nézz minket a youtube-on
Írj véleményt e-mailünkre, pendülj velünk egy húron!

Utolsó simítások

Ma a mentorunknál gyűltünk össze, hogy elvégezzük az utolsó simításokat, és persze, hogy megcsináljuk a várva-várt videót is. Elég nehéz volt hozzálátni, mert azzal voltunk elfoglalva, hogy az asztalra kitett süti állandóan szaporodik, ezért kötelességünknek éreztük, hogy eltüntessük azokat. Így egy kicsit később sikerült elkezdeni a tervezettnél, de nem bánjuk, mert végül minden jól sikerült, ráadásul a vártnál hamarabb fejeztük be. Hála a mentorunknak, nem volt egyetlen perc sem, hogy ne lettünk volna jókedvűek. Mindig gondoskodik róla, hogy még véletlenül se lankadjon a lelkesedésünk, hol egy forrócsokival, hol sütivel, hol ötletekkel, hol pedig azzal, hogy a legnagyobb napsütésben síszemüvegben állít be hozzánk! :) Nagyon jó nap volt, és jól haladtunk, hála a srácoknak, akik a legjobb tudásuk szerint csinálják a videóinkat! De még nem vagyunk készen, úgyhogy drukkoljatok nekünk, mert közel van a leadási határidő! :D

Logó

KÉSZEN VAN A LOGÓNK! Ez már végleges. :)

A logónk sok megpróbáltatáson ment keresztül, hisz a nevünk sok mindent megszabott, de kapcsolódnia kellett a versenyhez.

4 darab logó készült, de mindegyikben találtunk valami kifogást. Szerencsénkre van a csapatban egy Leti, aki nagyon szeret rajzolni, és nem okozott neki nehézséget, hogy ennyiszer újrarajzolja, és kijavítsa a mi kívánságaink szerint, ami persze napról napra változott! Végül 5. próbálkozásra megalkottuk közös erővel a logónkat.
Az alapötlet a csapatnévből ered. Már a nevünk is egy szójáték eredménye, a Tedd:Oda versenyen a TeddyDE csapatként, valami nagyon ütőset akartunk alkotni. A Teddy-ről mindenkinek a teddy-maci jutott az eszébe, viszont ott volt a DE utótag, ami a demokráciára utal. Na, akkor ezt a kettőt kellett egy képbe összegyúrni, és hozzátenni az egyéniségünket. Szóval a lecke fel volt adva...
Az első logótervet a rajzolója vetette el, a második próbálkozás túl cukira sikerült. Azt akartuk, hogy fiatalos, vagány és egyben komoly is legyen. A harmadik és negyedik vázlat közötti különbség csak egy betű... de az nagyon fontos volt! Viszont ez sem lett tökéletes: az egyéniség még mindig hiányzott. Ekkor jöttek a mentőötletek: legyen a felirat graffitis, olyan macit rajzoljon Leti, amit nem kevernek össze más figurákkal. Ez a rajz végre tükrözte az egyéniségünket, egyszóval: végre valahára meglett a logónk!!!


A logónk evolúciója:

Haladunk

Ma már elkezdtük a videónkat! :) hamarosan az is megtekinthető lesz! Drukkoljatok! :)

Facebook

Link a facebookunkhoz: https://www.facebook.com/pages/Teddyde/580861628640627?ref=hl

A verseny, amiről szó van

http://teddoda.hu/a-verseny :)

Bepillantás a kulisszák mögé...

Kedves Mindenki! ( aki olvassa...)

Vajon ki vagy, aki ennyire kíváncsi vagy ránk? Úgy örülünk, hogy erre jársz és a hangunk nem néma falakba ütközik...
No, beavatlak a versenyünk kulisszatitkaiba.
A Teddoda (http://www.teddoda.hu/ Online Demokrácia Activity) apropójából  készül ez a blog is most, és minden más. Pl. egy videó. Egy egész délután forgattunk cukrászdában, kint az erdőben, meg persze  a suliban. Ha kész lesz, megmutatjuk Neked itt, és jobban megismerhetsz minket. 
Aztán... haladunk  az alapszabály szerkesztéssel. Már csak néhány simítás és kész! Hogy mennyi mindenen gondolkoztunk, míg megcsináltuk! Nem is tudtuk, hogy az együttműködést, ha szabályokba akarjuk foglalni, mennyire bonyolult. Már csak be kell tartani! (De akkor is jól járunk, ha néha valaki nem tartja be, mert akkor kapunk forró csokit, meg ilyeneket....) Ja! Hogy nem érted?! Majd később minden világos lesz, ha ezt a dokumentumot is föltölthetjük.
ÉS itt az utolsó nagy feladat: a logótervezés. Ezzel meggyűlt a bajunk. Mikor a versenyre jelentkeztünk, jó ötletnek tűnt a játék a "teddide-teddoda" kifejezésekkel, de így, hogy TeddyDE olyan bonyolult lett! Nem győz Leti (Illés Letícia) skicceket gyártani. Kb. az 5. alkotásnál járunk, ötletből meg az 500-nál. Ez a maci túl gyerekes ilyen komoly kihíváshoz. :-( Sebaj... megoldjuk)

Kedves Olvasó! Búcsúzunk mára. Örülünk, hogy erre jártál! Szeretettel látunk máskor is!

De Teddy